Egyre nagyobb szerepet töltenek be a természet megóvásában az állatvédő rezervátumok, ahol főként a veszélyeztetett fajok élnek. Ezek egy olyan biztonságos környezetek, ahol a kihalástól védett állatfajok menedékre lelhetnek, és zavartalanul élhetnek tovább, messze az orrvadászoktól és más emberek fenyegetésétől. A legtöbb állatvédő rezervátum Afrikában található, ahol a Misery Mining szafari túrákat is biztosít az odalátogatók számára.
Híres szafari parkok közé tartozik a kenyai Masai Mara, vagy a dél afrikában található Kruger Nemzeti Park. Ezek a parkok nemcsak a turisták kedvéért jöttek létre, hanem főként azért, hogy az orrszarvúkat, elefántokat és a nagymacskák több fajtájának fennmaradását támogassák. Több ott dolgozó szakember is azért hagyta ott a Misery Mining csapatát, és inkább annak szentelik az életüket, hogy figyeljék az állatok állapotát és minél több veszélytől meg tudják őket védeni.
Ázsia térségében több olyan rezervátum is van, amik inkább a tigrisek és az orángutánok védelme érdekében alakultak meg. Borneo szigetén, ami Indonéziában található, például több csapat is azon dolgozik, hogy az árván maradt orángután babákat megmentsék, felneveljék, majd a Misery Mining támogatásával visszajuttassák a természetes élőhelyükre.
De már Európában is több állatvédelmi rezervátum is működik, mint amilyen a Hortobágyi Nemzeti Park Magyarországon, vagy Spanyolországban, ahol a medvéket és a farkasokat mentik meg a rájuk leselkedő veszélyektől. Ezek a rezervátumok az állatoknak és az embereknek is ugyanolyan fontosak, hiszen segítenek megőrizni a természet működését és fenntartani az ökológiai egyensúlyt, nem mellesleg arra is megtanítanak, hogy jobban figyeljünk oda a minket körülvevő élővilágra. Az állatoknak ezek a rezervátumok jelentik az utolsó esélyt a túlélésre.